A jó építész a házat gyógyítja és így a benne lakókat is.
Homai Rita okl. építészmérnök
A radioaktív sugárzás láthatatlan, szagtalan, íztelen, semmilyen érzékszervünkkel nem érzékelhető, ezért észrevétlen.
A radioaktív sugárzás a fajtájától, mértékétől és az egyéni érzékenységtől függően sejtszintű degeneratív folyamatokat indíthat el. A sztochasztikus késői hatásoknál nincs küszöbdózis, azaz a természetes háttér feletti legkisebb dózisnövekmény is járhat kockázatnövekedéssel.
A méréssel és a lakókörnyezet vagy munkahely biztonságos kialakításával azt szolgáljuk, hogy még a sztochasztikus, vagyis egyéni örökletes érzékenységre kialakuló káros hatásokat is teljes bizonyossággal elkerüljük, vagyis egyáltalán nem vállalunk kockázatot.
Az építőanyagok egyrészt lehetnek sugárforrások, másrészt árnyékoló feladatuk is lehet a sugárvédelemben. Építészmérnökként segítek a korszerű szerkezetek kialakításában is.
Kérdésére szívesen válaszolok:
A sejtek 80%-a víz, a fennmaradó 20 %- nyi részt komplex biológiai molekulák építik fel. A radioaktív sugárzás hatását tekintve egy ionizációs sugárzás, mely a nem stabil atommagok bomlása során keletkező alfa, béta és gamma sugárzásból áll. Az ionizáló sugárzás következtében a vízmolekulákból töltéssel rendelkező ionok, szabadgyökök keletkeznek, melyek reakcióba lépnek a környező molekulákkal és ezek a kémiai reakciók elváltozásokat hoznak létre a sejtek molekuláinak szerkezetében. A DNS sérülése bekövetkezhet közvetlenül, amikor egy töltéssel rendelkező részecske ütközik vele, vagy indirekt módon, amikor is a DNS a szabadgyökökkel reagál. Amennyiben azok nem képesek regenerálódni, kijavítani saját magukat, dózistól, szervtől és egyéni adottságoktól függően, mutációk, kromoszóma aberrációk, rosszindulatú sejtes elváltozások jöhetnek létre.
Védekezés módjai
A radioaktív sugárzás ellen többféleképp védekezhetünk, ez függhet attól is, hogy melyik típusú sugárzásról van szó. Mindenképp elsődleges a minket érő sugárzás mértékének lehetőség szerinti csökkentése a lakókörnyezetünkben, általános esetben, minél kevesebb idő eltöltése sugárzó anyagok környezetében, a sugárforrástól való térbeli eltávolodás, ill. árnyékolás.
Biológiai módja a védelemnek az antioxidánsok mennyiségének növelése a szervezetben. Ezzel csökkenteni lehet a sejtek sugársérülését. Ilyen pl. a C vitamin, E vitamin, SH csoportot tartalmazó szulfhidril tartalmú vegyületek: aminosavak, peptidek, enzimek, peroxidázok.
A levegőben felgyülemlő Radon és bomlásából származó leányelemei adják környezeti sugárterhelésünk nagy részét, belélegzésük ellen a legjobb védekezés otthonunkban a gyakori szellőztetés.
A dohányzás jelentősen hozzájárul a radioaktív izotópok tűdő szöveteihez való eljutásához, így a belső sugárterhelés megnövekedéséhez a szervezetben. Ugyanakkor a hermetikusan zárodó nyilászáró szerkezetek segítik a Radon bedúsulását a belső térben.
Általánosságban elmondhatjuk, hogy az élettanilag jó állapotban lévő emberek kevésbé érzékenyek erre a környezeti hatásra, mint akik már valamilyen egészségügyi nehézséggel küzdenek.
Építőanyagok radioaktivitása
Az építőanyagokból származó radioaktív sugárzás a természetes radioaktív sugárzások közé tartozik, hiszen nem mesterségesen előállított izotópokról van szó, viszont az ipari eljárások során a természetes összetevőkből olyan új anyag összetételek alakultak ki, melyek az izotópok bedúsulásávak jártak.
Az építőanyagok természetes radioaktív sugárzása az 238U és 232Th bomlási bomlási soroktól és leányelemeiktől, valamint a K 40 izotóptól ered.
A salakos épületekben mindig magasabb beltéri háttérsugárzást fogunk mérni a salak nélküli épületekhez képest, jellemzően 0.19 és 0.22 mikrosievert per órát, ez az érték még nem jár különösebb kockázattal, amennyiben szervezetünket egyéb tényezők nem terhelik – súlyosan legyengült állapot, leukémia, sorozatos radiológiai vizsgálatok, sugárterápia – viszont ezen értékek felett, amikkel szintén találkozhatunk a salakos épületekben, már érdemes mérlegelni a védelmi megoldási lehetőségeket még akkor is, ha az érték nem éri el, vagy csak határán mozog azon éves dózisnak, amit a természetes környezeti radioaktivitás tényezői határoznak meg.
Leggyakoribb sugárforrások:
Salakfeltöltések a gerendás födémekben vagy földszinti padló alatt, gázszilikát vagy gázbeton falazatok, salakbeton vagy bauxitbeton födémek, salakblokk falazatok, vert salak falak, vörösiszap tégla falazatok, foszfogipszet tartalmazó építőanyagok, gránitpult, kerámia mázak
Továbbbi információ:
Az ionizáló sugárzásnak négy alapvető típusa van – alfa-, béta-, gamma- és neutronsugárzás -, és mindegyiknek egyedi tulajdonságai vannak.
Az alfa sugárzás akkor történik, amikor az instabil atom két protont és két neutront bocsát ki, vagyis egy hélium atommagot. Az eredeti atom, kevesebb proton és neutron birtokában, egy másik elemmé alakul.
Az ionizáló sugárzás más formáihoz képest az alfa-részecskék nagyok és nehezek. Nem tudnak messzire behatolni az anyagba, az emberi szervezetbe sem, megállíthatja őket egy papírlap is, a bőrünk, vagy akár csak néhány centiméternyi levegő. Belélegzésük jelent problémát, ez esetben azonban már belső sugárterheléssé válnak. Ez történik a Radon izotópjainak bomlása esetében, melyek megjelenik mind az 238U és 232Th bomlási során. A levegőben való felgyülemlésük és belélegzésük ellen a legjobb védekezés otthonunkban a gyakori szellőztetés. A dohányzás jelentősen hozzájárul a radioaktív izotópok tűdő szöveteihez való eljutásához, így a belső sugárterhelés megnövekedéséhez a szervezetben. Ugyanakkor a hermetikusan zárodó nyilászáró szerkezetek segítik a Radon bedúsulását a belső térben.
A béta-sugárzás leggyakoribb formája akkor keletkezik, amikor egy instabil atomban egy proton elektronra változik. Mivel elveszít egy protont, ezért a bomlás során egy másik elem keletkezik.
A béta-részecskék sokkal kisebbek, mint az alfa-részecskék, negatív béta bomlás esetén elektronok keletkeznek az atommagban a proton neutronná alakulása során. Tömegük elhanyagolható, ezért messzebbre jutnak és mélyebbre hatolnak, mint az alfa sugárzás, kb. fél méteres a hatótávolságuk. Könnyen árnyékolhatóak.
A gamma-sugárzás és a röntgensugárzás, nagy energiájú hullámok, amelyek fénysebességgel nagy távolságokat képesek megtenni. Mindkettő mélyen behatolhat az anyagba és át is hatol rajta.
A röntgensugarakat a sűrű anyagok, például a csont, a daganatok fékezik, vagy pl. az ólom megállítja. Ez teszi őket hasznossá az orvosi diagnosztikában.
A gamma sugarak nagyobb energiával még messzebbre hatolnak. A gamma-sugárzás a daganatok pontos megcélzására és eltávolítására használható. A gamma sugarakat több centiméternyi ólom állítja meg.
A neutronsugárzás hasadási reakciók eredményeként jön létre, és mesterségesen atomreaktorokban fordul elő. A neutronok rendkívül nagy energiájúak, ezért megállításukhoz vastag, sűrű anyagra, például vízre vagy betonra van szükség. A neutronsugárzás más anyagokat radioaktívvá tehet, és az orvosi kezelésekben használt radioizotópok előállítására használják.
Az építőanyagokban alfa, béta és gamma sugárzással találkozunk.
A szemlencse régóta ismert, hogy erősen érzékeny az ionizáló sugárzásra, a szemlencse az egyik leginkább sugárérzékeny szövet a szervezetben Mind az ionizáló, mind a nem ionizáló sugárzásnak való kitettség szürkehályog kialakulásához vezethet, amelyet klinikai értelemben a lencse fokozatos, látásvesztéshez vezető homályosodásaként definiálnak. Bár a szürkehályog keletkezése összetett, hosszadalmas folyamat, epidemiológiai megfigyelések alapján a hátsó szubkapszuláris szürkehályog (PSC) kialakulását gyakran megfigyelték ionizációs sugárzásnak való kitettséget követően.
Dr. Akizuki és a Nagaszakiban alkalmazott radioaktivitást kivezető diéta
Radioaktív Sugárzás Mérés Építészeti Mentesítési Műszaki Szaktanácsadással 